Mi az ofszetnyomás?
Az ofszetnyomás egy olyan nyomtatási eljárás, amely minőségi és gyártástechnológiai szempontból a legkiforrottabb a fő nyomtatási eljárások közül. Elnevezése az angol "offset" vagy "set off" szóból ered, és nem jelent mást, mint "settling"-et, azaz a nyomdafestéknek a nyomdaformáról (nyomólapról) nyomdatakaróra (gumi takaróra) való átvitelét, és onnan a nyomdafestéket a nyomtatási anyag (papír) felületére. A legelterjedtebb nyomdai technika a könyv-, újság-, reklám- és csomagolónyomtatásban.
A litográfia, mint a siknyomtatási elv alapja
Az ofszetnyomtatás tulajdonképpen a litográfia továbbfejlesztése. A litográfiát eredetileg Alois Senefelder dráma és kottaíró találta fel kottái költséghatékony sokszorosítására. Ehhez solnhofeni mészpalából domborműves formákat készített: A nyomtatott területeket zsírkrétával fedte be, a jelöletlen területeket enyhén savas gumiarábikum oldattal marta be a sima kőfelületbe. Mivel a frissen maratott, képen kívüli területeket vízzel nedvesítették, a zsíros festék nem tapadt rájuk (csak a kép zsírozott részeit tintázták be). Senefelder felfedezésével megalapozta a síknyomtatási elv alapját, amelyre a mai modern ofszetnyomtatás is alapul. Találmányát tovább fejlesztette és először az úgynevezett rúdprést, majd a hengerprést építette meg, amely lehetővé tette a papírlapok nyomtatását kőlap és lenyomathenger segítségével.
Ofszetnyomtatás feltalálása
Az első rotációs ofszetnyomó gépet Angliában építették meg 1875-ben, amely kő helyett egy fémhengert használt. Ira Washington Rubel 1901-ben egy véletlennek köszönhetően fedezte fel, hogy ha fémhenger helyett gumihengert használ a nyomtatáshoz, a nyomat tisztább és élesebb lesz.
Hogyan működik az ofszetnyomás?
Ofszetnyomás esetében az az elv érvényes, hogy a zsír és a víz taszítja egymást. A nyomtatandó elemek elfogadják a festékegységben lévő színt és taszítják a nedvesítőegységben a vizet; a nem nyomtatandó elemek ellentétes módon viselkednek.
Konkrétan: A henger minden egyes fordulatánál a nyomólemezt először nedvesítő hengerek nedvesítik meg, majd a festékhengerek tintázzák. A korábban vizet fogadó területek színtelenek, azaz fehérek maradnak a papíron. A többiek viszont színt vesznek fel. Később a nyomtatási anyagon ezek mind színhordozó elemek, mint például szöveg, vonalak vagy féltónusos pontok.
Nyomtatási formaként általában bevonatos alumíniumlemezeket használnak, azonban elsősorban a kis formátumú gépek esetében műanyag nyomóformákat is használhatnak. A nyomtatási folyamat során a nyomólemezt először megnedvesítik. A vízbarát részek nedvesek és taszítják a festéket. A zsírbarát részek színt kapnak
Színes ofszetnyomás
Az ofszetnyomtatás során egy nyomólapról szinte tetszőleges számú nyomtatási kép reprodukálódik. Általában a CMYK szabványos folyamatszíneket használják:
- Cián (C): Kék tónus
- Magenta (M): Vörös tónus
- Sárga (Y): Sárga tónus
E három szín kombinációja a feketével (K) szinte minden színárnyalatot képes előállítani. Léteznek azonban olyan színek, pl. arany, ezüst, bizonyos cégekre jellemző speciálisan kialakított márkaszínek, melyeket nem lehet a négy alapszínnel reprodukálni. Ezekre a színekre szabványosított színskálák készültek, mint a HKS vagy a Pantone skála.
Mire használjuk az ofszetnyomtatást?
Az ofszetlitográfia a nyomtatott anyagok létrehozásának egyik leggyakoribb módszere. Közvetett nyomtatási eljárásról van szó, amelyben a nyomólap és a nyomathordozó nem érintkezik egymással. Az ofszetnyomtatást például a következő anyagokra lehet nyomtatni:
- Papír, karton
- Műanyag, főleg fólia
- Üveg
- DVD-k (vízmentes offset)